A punkban az volt az egyik nagyszerű dolog, hogy végre az olyan abszolút nem menő, elvont figurák is zenekart alakíthattak, mint a Buzzcocks tagjai. Így bebizonyíthatták, hogy a vesztesek írják a legjobb pop punk slágereket.
A Buzzcocks a Manchester melletti Boltonban alakult 1976-ban. A korai számok, amelyekben Howard Devoto énekelt, még kevésbé voltak poposak a Pete Shelley magas, gyakran nyávogásba hajló énekhangja és a másik gitáros-dalszerző, Steve Diggle rekedtebb orgánuma által meghatározott klasszikus Buzzcocks hangzásnál.
Devoto még ’77-ben lelépett, minden idők első magánkiadásban megjelentetett punk lemeze, a Spiral Scratch EP megjelenését követően, és a Buzzcocks Shelley-vel és Diggle-lel a kormánynál megkezdte utazását a tökéletes pop punk birodalmába. A Buzzcocks lett a legdallamosabb a ’77-es brit punk színtér zenekarai közül: egy sor instant pop punk slágert adtak ki kislemezen, ezeket később a Singles Going Steady albumon foglalták össze.
’81-ben feloszlottak, de ’89-ben újra összeálltak, hogy a Nirvanával turnézhassanak, majd ’93-ban kiadtak egy elég masszív visszatérő albumot Trade Test Transmissions címmel. Azóta is működnek, a Shelley-Diggle páros mögött folyamatosan változó ritmusszekcióval.
A Bankruptra gyakorolt hatásuk leginkább a Listen lemezen szembetűnő (érdemes csekkolni a tavaly újra felvett Independent Girlt), de olyan későbbi számokban is tagadhatatlan, mint az Outliving the Enemy, vagy az All Day In the Car.
(A teljes Buzzcocks sztori itt olvasható.)

Buzzcocks